A Nyíregyházi Sportcentrum erőnléti edzője igyekszik mentálisan is erősíteni a fiatalokat.
Aki figyelemmel követi a Nyíregyházi Sportcentrum Facebook-oldalát és YouTube-csatornáját, már találkozhatott Morvai Annával, az egyesület fiatal erőnléti edzőjével. A 28 éves tréner 2016-ban egy sérülés miatt fejezte be a röplabdázást, a rehabilitációból erőt merítve elvégezte a sportrehabilitációs és az erőnléti edző-képzést, 2018 óta a Sportcentrumnál dolgozik. Anna a női röplabda Extraliga utolsó meccsein a kispadon is feltűnt – átmenetileg ő felelt a csapat bemelegítéséért –, de egyébként az utánpótlás röplabdázókkal foglalkozik.
Értéket teremtene
– Gyerekkorom óta röplabdáztam, egész magas szinten űztem a sportágat, aztán Szegedre mentem továbbtanulni, és ott egy súlyos sportsérülést szenvedtem el, emiatt kénytelen voltam elköszönni a versenysporttól – beszélt Morvai Anna a kezdetekről.
– Miután felépültem a sérülésből, akkor döntöttem el, hogy abba az irányba szeretnék továbbmenni, ami felöleli a rehabilitációt és az erőnléti edzést is. Szerettem volna minden tudást elsajátítani, az volt az elsődleges célom, hogy értéket tudjak teremteni a gyerekeknek, átadjam nekik a tudásomat, hogy ne járjanak úgy, mint én, ne vegye el sérülés az örömüket a sporttól. A fizikai erőnlét mellett szeretném nekik átadni, hogy legyenek alázatosak, igyekszem mentálisan is erősíteni őket, hogy kitartó sportolók legyenek. Természetesen még rengeteget kell tanulnom, de a legjobb tudásom szerint akarom segíteni a gyerekeket.
Mint korábbi röplabdázónak, Annának nagyon hiányzik a sport, kiváltképp akkor, amikor a kispadon ül és a kívülről látja, hogy egy-egy szituációt hogyan lehetett volna másképp megoldani. A sportolói múlt ugyanakkor jól jön, mert ismeri a röplabda-specifikus mozgásokat, ezáltal a gyerekeknek hasznos gyakorlatokat tud mutatni.
Rehabilitációt is végez
– A röplabdaszakosztálynál tavaly az egész utánpótlással foglalkoztam U13-tól U21-ig, ebben a szezonban már csak U15-től felfelé dolgozok a gyerekekkel – mondta az edző. – A legkisebbeknél nagyon jó az az időszak arra, hogy koordinációt, motoros képességeket fejlesszünk. Sajnos nem volt annyi időm, hogy velük is úgy tudjak foglalkozni, mint a többi csapattal, ezért ebben a szezonban úgy voltunk vele, hogy inkább több energiát fektessek a tizenöt–huszonegy éves korú játékosokba – velük már megkezdtük az erő-, gyorsaság-, állóképesség-fejlesztést. Emellett az is a feladatom, hogy a nem súlyos sérüléssel bajlódó játékossal külön foglalkozzak, és felkészítsem arra, hogy vissza tudjon térni a pályára.
És hogy mikor lehet sikeresnek nevezni a munkát?
Akkor vagyok a legboldogabb, ha nincs sérülés
– fogalmazott Morvai Anna.
– Hatvan játékos esetében akkor tudom azt mondani, hogy jó munkát végeztem, ha szezon után lényegesen kevesebb a sérülés, mint például akkor, amikor odakerültem. Az első évben sok sérülés volt, ezek között akadt súlyosabb is, valamelyik figyelmetlenségből adódott, de az esetek többségében megelőzhetőek lettek volna, ha a játékosnak jobb a testtudata.
– Az elmúlt évben nagy hangsúlyt fektettünk a korrekcióra: hogy áll a térd, a lábfej, hogyan mozogjanak a végtagok. Ebben az idényben talán egy súlyos sérülés volt, de az is már egy hosszú folyamat végén, több évig tartó rossz terhelés következményeként alakult ki. Továbbá az is siker, amikor látszik a feladat-végrehajtáson a sportoló fejlődése, ha fájdalommentesen tudjuk növelni a gyakorlatok intenzitását, és persze ha nyerik a meccseket, de az már sok összetevős dolog.
MK, www.szon.hu
