Januártól Nyíregyházi Sportcentrumnak hívják a korábbi Nyírsulit. A változás mögött álló szervezeti és személyi kérdésekről, a megyeszékhely sportjának jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Kósa Árpád ügyvezető igazgatóval.
A Barcelona-család mintájára a jövőben egy táborba tartoznak majd a nyíregyházi csapatok.
Januártól Nyíregyházi Sportcentrumnak hívják a korábbi Nyírsulit. A változás mögött álló szervezeti és személyi kérdésekről, a megyeszékhely sportjának jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Kósa Árpád ügyvezető igazgatóval.
Milyen előkészületek előzték meg a meghozott szervezeti és személyi döntéseket?
Kósa Árpád: Ott kezdem, hogy az elmúlt évek önkormányzati és kormányzati sporttámogatása teremtette meg annak a feltételét, hogy most a további fejlődéshez szükséges szervezeti átalakítást megtegyük. Elemeztük, hogy mik az erősségei és a gyengeségei a nyíregyházi sportnak, és azt láttuk, hogy elsősorban az élsport területén sok minden esetlegesen működik. Ilyen például a piaci támogatások összegyűjtése, amely még mindig szponzoráció formájában jelenik meg. Személyes kapcsolatokon múlik, hogy egy-egy csapat mennyire tudja előteremteni az adott bajnokságra tervezett bevételeit. Maradva az élsportnál, a nyíregyházi csapatok költségvetése a piaci bevételekből, az önkormányzati támogatásból és a minimális jegybevételből áll össze. Nem szerencsés, hogy volt olyan nyíregyházi klub, amelynek költségvetését döntően a városi támogatás adta.
Mégis, hogyan alkothat közös egységet az élsport, a tehetségek nevelése, a szabadidősport és a létesítményfenntartás?
Kósa Árpád: Az a tervünk, hogy egy olyan egységet hozzunk létre az utánpótlással, a szabadidő-, és az élsporttal, bevonva a piaci szereplőket, amely jóval nagyobb stabilitást tud adni a felnőtt kluboknak is. A TAO sokat segít elsősorban az utánpótlás-nevelésben, de például abban is, hogy személyes kapcsolatok is kialakulnak a sport- és cégvezetők között. A szabadidősport is kapcsolódik ehhez a rendszerhez, hiszen az a cég, amelynek mondjuk kispályás futballcsapata van a városi bajnokságban, vélhetően hamarabb ad támogatást, mint az, amelyiknek nincs kapcsolata a sporttal. Ha egy klub berkein belül vagyunk mindannyian – ha hangzatos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy mint a Barcelona –, akkor annak szereplői eredményesebben mozognak ebben a rendszerben. Így látjuk egységesnek a rendszert, amihez jön még a teljesen megújuló Bujtosi Szabadidő Csarnok. Ez így együtt egy egészen nagy csomag, külön-külön viszont mindenki csak viszonylag apró erőforrás lehetne.
Országosan is érzékelhető a korábbi több szakosztályos mamutklubok felélesztése. Ez is adott ötletet a Nyíregyházi Sportcentrum megteremtéséhez?
Kósa Árpád: A Ferencváros is azért működik jól, mert nagyon komoly tradíciója van, én úgy érzem, hogy a mi múltunkat elfelejtettük tisztelni. Komoly munkát végeztek a kollégáim az egyes sportágak nyíregyházi hagyományainak felkutatásában, ezt szeretnénk bemutatni, és tudatosítani, hogy teszem azt, miért is fontos a városnak az élvonalbeli kosárlabdacsapat. Azért, mert az valahonnan elindult, van múltja, jelene és jövője is.
Sitku Ernő és Kőhalmi Richárd személyében olyanok lettek az élsport- és az utánpótlás-szekció igazgatói, akik felnőttcsapatok mellett vezetőedzők. Mennyi energiájuk marad az új pozíciójuk ellátására, illetve a rendszeren belül megőrizhető-e a versenysemlegesség? Hiszen ők azért erősen kötődnek a kosár- és a röplabdához.
Kósa Árpád: Úgy vagyok ezzel, hogy ha valaki nem Alex Ferguson, akkor a vezetőedzői státusz nem egy életre szól, úgy is mondhatnám, hogy átmeneti. Azt remélem, hogy Sitku Ernő még akkor is élsportigazgató lesz a Nyíregyházi Sportcentrumban, amikor már nem biztos, hogy a felnőttcsapat szakvezetőjeként fog dolgozni, és ugyanez igaz Kőhalmi Richárdra is. Ezzel persze nem azt kívánom nekik, hogy ne legyenek eredményesek a csapataiknál, de a kettőt el kell tudni választani, elsősorban érzelmileg. Mindkettőjüktől azt kértem, hogy a hétvégi meccs eredménye ne nyomja rá a bélyegét hangulatukra a hétfői munkakezdés során. Sitku Ernő helyzete a nehezebb, hiszen ő az élsportért felel, és az egyik élcsapat vezetőedzője, de teljes mértékben bízom benne, meg fogja tudni oldani a feladatait. A döntések meghozatalánál ugyanúgy a hat sportág egyike lesz számára a kosárlabda, mint a másik öt.
Úgy beszél a kosárlabdáról, mint a rendszer teljes jogú tagjáról, holott a felnőttcsapat önálló utat jár. Jól érzékeljük, hogy hamarosan változás történik ezen a téren is?
Kósa Árpád: Mindkét fél részéről van egy egyértelmű közeledési szándék. Az NYKK-nál is felismerték, hogy nagyobb biztonságot adhat a nyíregyházi kosárlabdázásnak, ha az önkormányzat tulajdonában lévő sportcentrumhoz tartozik valamilyen módon a felnőttcsapat is. Ennek a módjáról tárgyalunk, és a klubvezetők legutóbb remek javaslatot tettek le az asztalra, amely ismét közelebb hozta azt a megállapodást, amely a teljes kosárlabda-társadalom számára előnyös lehet, tiszta viszonyokat teremthet. Fel kell mérnünk elsősorban a klub gazdasági helyzetét, aztán rövid-, közép- és hosszútávú tervek alapján indulhatunk el a közös úton.
A másik speciális helyzetben lévő sportág a futball. Hol tart az a folyamat, miszerint a város és a Nyíregyháza Spartacus közös céget hoz létre az utánpótlásrendszer működtetésére?
Kósa Árpád: A TAO-s támogatásnak csak olyan szervezet lehet a kedvezményezettje, amely már legalább két éve működik. A Magyar Labdarúgó-szövetségtől vártunk egy olyan nyilatkozatot, miszerint az új cég is bekerülhet a TAO-körbe, de ez nem jött meg, ezért első fordulóban elálltunk a közös cég létrehozásától, mert két szék közé estünk volna, hiszen az akkori Nyírsuli már nem, az új cég pedig még nem lett volna jogosult TAO-támogatásra. Ezt nem kockáztattuk meg. A tervet a minap azonban ismét elővettük, és Révész Bálint, a Spartacus tulajdonosa tartja a szándékát a közös cég létrehozására. Ez technikailag úgy néz majd ki, hogy a Nyíregyházi Sportcentrum 98, és a stadiont üzemeltető NyírVV Kft. 2 százalékos részesedéssel létrehozza az új céget, amelynek 49 százalékát a Spartacus Kft. megvásárolja, így a többségi részesedés megmarad az önkormányzati cégeknél. Amennyiben az MLSZ-től megkapjuk azt a bizonyos nyilatkozatot, akkor felállhat az új cég, amibe minden jogot átviszünk. Ez azért fontos, hogy a felnőttcsapatnak is nagyobb rálátása legyen az utánpótlásra és fordítva, így jobban egymásra leszünk utalva.
A szurkoló akkor érzi igazán magáénak a csapatot, ha helyi kötődésű játékosoknak is szoríthat. Egyetértünk abban, hogy a négy látványsportág mindegyikében van ebben a tekintetben előrelépési lehetőség?
Kósa Árpád: Sportáganként más a helyzet. Kézilabdában, miután a Balaton-parti akadémia létrejött, pont tizenkét játékosunk ment el oda; el lehet képzelni, hogy ez mit jelent a nyíregyházi utánpótlásnak. Nem kevesebbet kell megcélozni, mint visszacsábítani őket hozzánk, ezért is fontos a felnőttcsapat minél előbbi feljutása az NB I-be. Kosárlabdában volt egy nagyon jó generáció, és most is szállítják az eredményeket, de kétségtelen, vékonyabb a jég, mint pár éve. Mivel élvonalbeli az NYKK, szerintem képes megtartani a tehetségeket, erre törekedni kell a jövőben. Szakmai kérdésben nem szívesen nyilatkozom, de úgy látom, a kiválasztás terén van hová előrelépnünk. Mindezt persze úgy, hogy a kevésbé tehetséges gyerekeket is bent kell tudnunk tartani a sport világában. Röplabdában jó a helyzet, a felnőttcsapat keretében hét játékos saját nevelés, Nyíregyháza a sportág régiós központja, a beindult akadémiára Miskolcról és Egerből is érkezhetnek ide gyerekek. Az sem véletlen, hogy ebben a sportágban ennyi fiatal be tud épülni a csapatokba, mert a röplabda magyarországi helyzetéből adódóan viszonylag kevés pénz jut külföldiek szerződtetésére. Futballban is van kellő számú tehetség, akiket be lehetne építeni a felnőttcsapatba, de ezt az ügyet nem szolgálja a Spartacus hosszú ideje tartó liftezése az első- és másodosztály között. Ha sikerül elérni, hogy az NB I-ben stabil középcsapat lesz a Szpari, akkor jóval nagyobb esély nyílik a fiatalok szerepeltetésére. Azt gondolom, hogy ez egyértelműen edzőkérdés, és Mátyus Jánosban látom a szándékot, hiszen most is több fiatal a nagyokkal edz. Az akadémiai akkreditáció során az is kiderült, hogy a szervezettségét, felépítettségét tekintve a nyíregyházi futballutánpótlás-nevelés országosan a hetedik helyen áll, ami nagyon jó pozíció.
Bővülhet még a rendszerbe kerülő sportágak száma?
Kósa Árpád: Nem tartom szükségesnek, mert így is ezerhatszáz sportoló tartozik hozzánk, és infrastrukturálisan sem bírnánk el a bővítést, már most sincs szinte egy szabad perc sem a tornatermekben. Ez persze jó dolog, mutatja, hogy Nyíregyháza sportos város lett.
Merthogy önöké a javaslattételi jog az önkormányzati támogatások elosztására. Ezek ismeretében a körön kívül lévő csapat- és egyéni sportágak mire számíthatnak?
Kósa Árpád: Azért fontos, hogy ezzel a joggal rendelkezünk, mert napi kapcsolatunk van az élsporttal, és ez reményeink szerint csak erősödni fog. Az jó az élsportnak, ha a döntés előtt egyeztetni tudunk, így ugyanis – szinte mint egy érdekképviseleti szerv – nagyobb mélységig átlátjuk a terveket, a lehetőségeket, ezt pedig tolmácsolni tudjuk a szakbizottság felé, ahol az eddigieknél is alaposabb döntések születhetnek. Bízom abban, hogy ez a változás már önmagában is megmutatkozik majd a pályán elért eredményekben. Innentől kezdve lesz egy egyeztetési folyamat, amit Sitku Ernő vezet. A nem kiemelt sportágak esetében nincs változás, azok pályázata továbbra is közvetlenül kerül a sportbizottság elé. A változás összességében egy egységes, szervezett nyíregyházi sportéletet eredményez majd, ahol a legkisebbektől egészen az olimpikonokig mindannyian azt érezhetjük, hogy egy nagy családhoz tartozunk, és mindenki büszke lehet a mezeken arra a feliratra, hogy „Nyíregyháza”.
Esélyesek az olimpiára
A közönség számára a csapatsportágak a legérdekesebbek; az egyéni sportolók között vannak olyanok, akik olimpikonok lehetnek.
– Az egyéni sportágakat tekintve elégedettek lehetünk – jelentette ki Kósa Árpád. – Atlétikában a remek edzői garnitúrának és a javuló feltételeknek köszönhetően sorra bukkannak fel a tehetségek, így már nemcsak Szikszai Róberttel, Bakosi Péterel vagy Helebrandt Mátéval lehet azonosítani ezt a szakágat, hanem a fiatalabbakkal is. Ők fogják sok-sok cikluson keresztül szállítani az olimpia kvótáinkat, a felsoroltak közül pedig mindhárman odaérhetnek Rióba. Úszásban nagyon hektikus volt a helyzet, de mostanra megvan az a négy-öt versenyzőnk – az élükön Buskó Csengével és Szurovcsák Ivettel –, akik nagyon komoly jövő előtt állnak.
Forrás: szon.hu
Januártól Nyíregyházi Sportcentrumnak hívják a korábbi Nyírsulit. A változás mögött álló szervezeti és személyi kérdésekről, a megyeszékhely sportjának jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Kósa Árpád ügyvezető igazgatóval.
Milyen előkészületek előzték meg a meghozott szervezeti és személyi döntéseket?
Kósa Árpád: Ott kezdem, hogy az elmúlt évek önkormányzati és kormányzati sporttámogatása teremtette meg annak a feltételét, hogy most a további fejlődéshez szükséges szervezeti átalakítást megtegyük. Elemeztük, hogy mik az erősségei és a gyengeségei a nyíregyházi sportnak, és azt láttuk, hogy elsősorban az élsport területén sok minden esetlegesen működik. Ilyen például a piaci támogatások összegyűjtése, amely még mindig szponzoráció formájában jelenik meg. Személyes kapcsolatokon múlik, hogy egy-egy csapat mennyire tudja előteremteni az adott bajnokságra tervezett bevételeit. Maradva az élsportnál, a nyíregyházi csapatok költségvetése a piaci bevételekből, az önkormányzati támogatásból és a minimális jegybevételből áll össze. Nem szerencsés, hogy volt olyan nyíregyházi klub, amelynek költségvetését döntően a városi támogatás adta.
Mégis, hogyan alkothat közös egységet az élsport, a tehetségek nevelése, a szabadidősport és a létesítményfenntartás?
Kósa Árpád: Az a tervünk, hogy egy olyan egységet hozzunk létre az utánpótlással, a szabadidő-, és az élsporttal, bevonva a piaci szereplőket, amely jóval nagyobb stabilitást tud adni a felnőtt kluboknak is. A TAO sokat segít elsősorban az utánpótlás-nevelésben, de például abban is, hogy személyes kapcsolatok is kialakulnak a sport- és cégvezetők között. A szabadidősport is kapcsolódik ehhez a rendszerhez, hiszen az a cég, amelynek mondjuk kispályás futballcsapata van a városi bajnokságban, vélhetően hamarabb ad támogatást, mint az, amelyiknek nincs kapcsolata a sporttal. Ha egy klub berkein belül vagyunk mindannyian – ha hangzatos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy mint a Barcelona –, akkor annak szereplői eredményesebben mozognak ebben a rendszerben. Így látjuk egységesnek a rendszert, amihez jön még a teljesen megújuló Bujtosi Szabadidő Csarnok. Ez így együtt egy egészen nagy csomag, külön-külön viszont mindenki csak viszonylag apró erőforrás lehetne.
Országosan is érzékelhető a korábbi több szakosztályos mamutklubok felélesztése. Ez is adott ötletet a Nyíregyházi Sportcentrum megteremtéséhez?
Kósa Árpád: A Ferencváros is azért működik jól, mert nagyon komoly tradíciója van, én úgy érzem, hogy a mi múltunkat elfelejtettük tisztelni. Komoly munkát végeztek a kollégáim az egyes sportágak nyíregyházi hagyományainak felkutatásában, ezt szeretnénk bemutatni, és tudatosítani, hogy teszem azt, miért is fontos a városnak az élvonalbeli kosárlabdacsapat. Azért, mert az valahonnan elindult, van múltja, jelene és jövője is.
Sitku Ernő és Kőhalmi Richárd személyében olyanok lettek az élsport- és az utánpótlás-szekció igazgatói, akik felnőttcsapatok mellett vezetőedzők. Mennyi energiájuk marad az új pozíciójuk ellátására, illetve a rendszeren belül megőrizhető-e a versenysemlegesség? Hiszen ők azért erősen kötődnek a kosár- és a röplabdához.
Kósa Árpád: Úgy vagyok ezzel, hogy ha valaki nem Alex Ferguson, akkor a vezetőedzői státusz nem egy életre szól, úgy is mondhatnám, hogy átmeneti. Azt remélem, hogy Sitku Ernő még akkor is élsportigazgató lesz a Nyíregyházi Sportcentrumban, amikor már nem biztos, hogy a felnőttcsapat szakvezetőjeként fog dolgozni, és ugyanez igaz Kőhalmi Richárdra is. Ezzel persze nem azt kívánom nekik, hogy ne legyenek eredményesek a csapataiknál, de a kettőt el kell tudni választani, elsősorban érzelmileg. Mindkettőjüktől azt kértem, hogy a hétvégi meccs eredménye ne nyomja rá a bélyegét hangulatukra a hétfői munkakezdés során. Sitku Ernő helyzete a nehezebb, hiszen ő az élsportért felel, és az egyik élcsapat vezetőedzője, de teljes mértékben bízom benne, meg fogja tudni oldani a feladatait. A döntések meghozatalánál ugyanúgy a hat sportág egyike lesz számára a kosárlabda, mint a másik öt.
Úgy beszél a kosárlabdáról, mint a rendszer teljes jogú tagjáról, holott a felnőttcsapat önálló utat jár. Jól érzékeljük, hogy hamarosan változás történik ezen a téren is?
Kósa Árpád: Mindkét fél részéről van egy egyértelmű közeledési szándék. Az NYKK-nál is felismerték, hogy nagyobb biztonságot adhat a nyíregyházi kosárlabdázásnak, ha az önkormányzat tulajdonában lévő sportcentrumhoz tartozik valamilyen módon a felnőttcsapat is. Ennek a módjáról tárgyalunk, és a klubvezetők legutóbb remek javaslatot tettek le az asztalra, amely ismét közelebb hozta azt a megállapodást, amely a teljes kosárlabda-társadalom számára előnyös lehet, tiszta viszonyokat teremthet. Fel kell mérnünk elsősorban a klub gazdasági helyzetét, aztán rövid-, közép- és hosszútávú tervek alapján indulhatunk el a közös úton.
A másik speciális helyzetben lévő sportág a futball. Hol tart az a folyamat, miszerint a város és a Nyíregyháza Spartacus közös céget hoz létre az utánpótlásrendszer működtetésére?
Kósa Árpád: A TAO-s támogatásnak csak olyan szervezet lehet a kedvezményezettje, amely már legalább két éve működik. A Magyar Labdarúgó-szövetségtől vártunk egy olyan nyilatkozatot, miszerint az új cég is bekerülhet a TAO-körbe, de ez nem jött meg, ezért első fordulóban elálltunk a közös cég létrehozásától, mert két szék közé estünk volna, hiszen az akkori Nyírsuli már nem, az új cég pedig még nem lett volna jogosult TAO-támogatásra. Ezt nem kockáztattuk meg. A tervet a minap azonban ismét elővettük, és Révész Bálint, a Spartacus tulajdonosa tartja a szándékát a közös cég létrehozására. Ez technikailag úgy néz majd ki, hogy a Nyíregyházi Sportcentrum 98, és a stadiont üzemeltető NyírVV Kft. 2 százalékos részesedéssel létrehozza az új céget, amelynek 49 százalékát a Spartacus Kft. megvásárolja, így a többségi részesedés megmarad az önkormányzati cégeknél. Amennyiben az MLSZ-től megkapjuk azt a bizonyos nyilatkozatot, akkor felállhat az új cég, amibe minden jogot átviszünk. Ez azért fontos, hogy a felnőttcsapatnak is nagyobb rálátása legyen az utánpótlásra és fordítva, így jobban egymásra leszünk utalva.
A szurkoló akkor érzi igazán magáénak a csapatot, ha helyi kötődésű játékosoknak is szoríthat. Egyetértünk abban, hogy a négy látványsportág mindegyikében van ebben a tekintetben előrelépési lehetőség?
Kósa Árpád: Sportáganként más a helyzet. Kézilabdában, miután a Balaton-parti akadémia létrejött, pont tizenkét játékosunk ment el oda; el lehet képzelni, hogy ez mit jelent a nyíregyházi utánpótlásnak. Nem kevesebbet kell megcélozni, mint visszacsábítani őket hozzánk, ezért is fontos a felnőttcsapat minél előbbi feljutása az NB I-be. Kosárlabdában volt egy nagyon jó generáció, és most is szállítják az eredményeket, de kétségtelen, vékonyabb a jég, mint pár éve. Mivel élvonalbeli az NYKK, szerintem képes megtartani a tehetségeket, erre törekedni kell a jövőben. Szakmai kérdésben nem szívesen nyilatkozom, de úgy látom, a kiválasztás terén van hová előrelépnünk. Mindezt persze úgy, hogy a kevésbé tehetséges gyerekeket is bent kell tudnunk tartani a sport világában. Röplabdában jó a helyzet, a felnőttcsapat keretében hét játékos saját nevelés, Nyíregyháza a sportág régiós központja, a beindult akadémiára Miskolcról és Egerből is érkezhetnek ide gyerekek. Az sem véletlen, hogy ebben a sportágban ennyi fiatal be tud épülni a csapatokba, mert a röplabda magyarországi helyzetéből adódóan viszonylag kevés pénz jut külföldiek szerződtetésére. Futballban is van kellő számú tehetség, akiket be lehetne építeni a felnőttcsapatba, de ezt az ügyet nem szolgálja a Spartacus hosszú ideje tartó liftezése az első- és másodosztály között. Ha sikerül elérni, hogy az NB I-ben stabil középcsapat lesz a Szpari, akkor jóval nagyobb esély nyílik a fiatalok szerepeltetésére. Azt gondolom, hogy ez egyértelműen edzőkérdés, és Mátyus Jánosban látom a szándékot, hiszen most is több fiatal a nagyokkal edz. Az akadémiai akkreditáció során az is kiderült, hogy a szervezettségét, felépítettségét tekintve a nyíregyházi futballutánpótlás-nevelés országosan a hetedik helyen áll, ami nagyon jó pozíció.
Bővülhet még a rendszerbe kerülő sportágak száma?
Kósa Árpád: Nem tartom szükségesnek, mert így is ezerhatszáz sportoló tartozik hozzánk, és infrastrukturálisan sem bírnánk el a bővítést, már most sincs szinte egy szabad perc sem a tornatermekben. Ez persze jó dolog, mutatja, hogy Nyíregyháza sportos város lett.
Merthogy önöké a javaslattételi jog az önkormányzati támogatások elosztására. Ezek ismeretében a körön kívül lévő csapat- és egyéni sportágak mire számíthatnak?
Kósa Árpád: Azért fontos, hogy ezzel a joggal rendelkezünk, mert napi kapcsolatunk van az élsporttal, és ez reményeink szerint csak erősödni fog. Az jó az élsportnak, ha a döntés előtt egyeztetni tudunk, így ugyanis – szinte mint egy érdekképviseleti szerv – nagyobb mélységig átlátjuk a terveket, a lehetőségeket, ezt pedig tolmácsolni tudjuk a szakbizottság felé, ahol az eddigieknél is alaposabb döntések születhetnek. Bízom abban, hogy ez a változás már önmagában is megmutatkozik majd a pályán elért eredményekben. Innentől kezdve lesz egy egyeztetési folyamat, amit Sitku Ernő vezet. A nem kiemelt sportágak esetében nincs változás, azok pályázata továbbra is közvetlenül kerül a sportbizottság elé. A változás összességében egy egységes, szervezett nyíregyházi sportéletet eredményez majd, ahol a legkisebbektől egészen az olimpikonokig mindannyian azt érezhetjük, hogy egy nagy családhoz tartozunk, és mindenki büszke lehet a mezeken arra a feliratra, hogy „Nyíregyháza”.
Esélyesek az olimpiára
A közönség számára a csapatsportágak a legérdekesebbek; az egyéni sportolók között vannak olyanok, akik olimpikonok lehetnek.
– Az egyéni sportágakat tekintve elégedettek lehetünk – jelentette ki Kósa Árpád. – Atlétikában a remek edzői garnitúrának és a javuló feltételeknek köszönhetően sorra bukkannak fel a tehetségek, így már nemcsak Szikszai Róberttel, Bakosi Péterel vagy Helebrandt Mátéval lehet azonosítani ezt a szakágat, hanem a fiatalabbakkal is. Ők fogják sok-sok cikluson keresztül szállítani az olimpia kvótáinkat, a felsoroltak közül pedig mindhárman odaérhetnek Rióba. Úszásban nagyon hektikus volt a helyzet, de mostanra megvan az a négy-öt versenyzőnk – az élükön Buskó Csengével és Szurovcsák Ivettel –, akik nagyon komoly jövő előtt állnak.
Forrás: szon.hu
