Nem vitás, nagy fogás volt Debora Ribeiro Araujo szerződtetése. A Belo Horizontéból induló brazil hölgy augusztusban landolt, azóta kirobbanthatatlan tagja a Fatum-Nyírsuli-NRK élvonalbeli női röplabdacsapatának.
Interjú Debora Ribeiro Araujóval, a Fatum-Nyírsuli-NRK brazil röplabdázójával.
Nem vitás, nagy fogás volt Debora Ribeiro Araujo szerződtetése. A Belo Horizontéból induló brazil hölgy augusztusban landolt, azóta kirobbanthatatlan tagja a Fatum-Nyírsuli-NRK élvonalbeli női röplabdacsapatának. A mosoly szinte soha nem hervad le az arcáról, nem úgy az ellenfelek orcájáról, amikor a – korábban négy évig az Egyesült Államokban tanuló és játszó – dél-amerikai bombázó keze ütésre lendül. Mármint a mérkőzéseken. Egyébként ártatlan báránynak tűnik, aki december 23-án ünnepli huszonharmadik születésnapját – jókora távolságra az édes otthontól. Isten éltessen, Debora!
Meglepte, amikor kiderült, hogy Magyarországra hívják játszani?
Debora Ribeiro Araujo: Nagyon, de boldogan fogadtam, hogy adódott ez a lehetőség. Egyik ismerősömön keresztül érkezett a nyíregyházi klub ajánlata, és nem sokat agyaltam rajta. Persze, némi félsz volt bennem, de reméltem, sokan beszélnek angolul, így nem lesz semmi gond.
Tudott valamit az országról?
Debora Ribeiro Araujo: Nem sokat, mondjuk Budapestről hallottam már. Először vagyok Európában, számomra minden új.
Mit a legnehezebb megszoknia?
Debora Ribeiro Araujo: A kommunikáció a legrázósabb. Egyébként nem szeretem a hideget, de ki lehet bírni. Az USA-ban egy ideig Nebraska államban játszottam, ott sincs éppen meleg. Sokkal jobban élveztem, amikor Kaliforniában röplabdáztam és tanultam, az nagyon tetszett, mert állandóan sütött a nap.
Mi tetszik leginkább Magyarországban?
Debora Ribeiro Araujo: Szeretem az itteni embereket, és magyar ételeket. A leveseket, legfőképpen pedig a töltött káposztát. A pálinka sem rossz…
A nyelvvel hogy boldogul?
Debora Ribeiro Araujo: Hú, nem egyszerű. Néhány szót azért már megtanultam: egészségedre, köszönöm, meg azokat a kifejezéseket, ami a játékhoz feltétlen szükséges.
Ahogy augusztusban megérkezett, másnap máris edzésbe állt. Egyébként is azt tartják Önről, hogy vidám, igazi csapatember. Ilyen könnyen alkalmazkodik? Pedig nem lehetett könnyű annak, aki eddig a világ másik felén élt…
Debora Ribeiro Araujo: Szerencsésre mindig könnyen tudtam alkalmazkodni, ezzel sosem volt problémám. Nem találok benne semmi különöset, hogy edzeni kell, élvezem, amit csinálok, számomra természetes, hogy minél hamarabb felvegyem a ritmust az új helyen. Na és nyilván ezért hívtak ide.
Belo Horizonte több, mint öt millió lakosú metropolis, és játszott az Egyesült Államokban is. Ezek után milyen egy olyan kisvárosban élni, mint Nyíregyháza?
Debora Ribeiro Araujo: Amerikában is akadnak nyugodt helyek. Nebraskában is kisvárosban laktam, ez egyáltalán nem szokatlan nekem, Igaz, otthon tényleg nagy a nyüzsgés, de én mindkét életformát kedvelem. Ahol kevesebben élnek, mint Nyíregyházán is, ott tapasztalatom szerint közvetlenebbek, barátságosabbak az emberek, a nagyvárosban pedig több a szórakozási lehetőség. a lényeg, hogy jö legyen a közeg.
A magyar bajnokság színvonalát milyennek ítéli?
Debora Ribeiro Araujo: Nekem jó a véleményem, bár bonyolult lenne összehasonlítani a brazil bajnoksággal. A legnagyobb különbség, hogy odahaza sokkal több csapat és játékos van, Belo Horizontéban például négy első osztályú klub működik, amelyekbe nehéz beférni. Magyarországon is találkoztam erős ellenfelekkel, de csak azt tudom mondani, amit láttam, nálunk azt hiszem, jóval népszerűbb a sportág.
Elképzelhető, hogy hosszabb ideig marad Nyíregyházán?
Debora Ribeiro Araujo: Szívesen maradok, ha igényt tartanak rám. Jobbak az anyagi lehetőségek, mint Brazíliában, és jól érzem magam. Otthon a futballba öntik a pénzt, az érdekli leginkább a nézőket.
Na, ha már foci… Nem ment ki valamelyik világbajnoki mérkőzésre Belo Horizontéban? No és a brazilok hogyan élték meg a válogatott leszereplését hazai pályán?
Debora Ribeiro Araujo: Nem voltam kint egy meccsen sem. Hát, nagyon szomorúak voltak az emberek, abszolút nem ezt várták.
Összeszorul a szíve, hogy a karácsonyt a hazájától több ezer kilométeres távolságra kénytelen tölteni?
Debora Ribeiro Araujo: Néha, igen. Most különösen, hogy jönnek az ünnepek. Hiányzik a család, a szüleim, a két fiú testvérem. Ez ötödik év, hogy nem leszek velük ilyenkor, Amerikából sem tudtam egyszer sem hazautazni.
Azért érdekes lehet, hogy Brazíliában nem kell nagykabát ebben az időszakban sem…
Debora Ribeiro Araujo: Na, igen. Odaát 19-20 fok van decemberben, legalábbis, ahol mi élünk, viszont sokat esik az eső. Amúgy minden úgy történik, mint máshol: nagy fát állítunk, megajándékozzuk egymást. A főmenű malacsült, ez a bevett szokás.
Nyugtasson meg, hogy itt sem hagyják magára…
Debora Riberiro Araujo: Jaj, dehogy. Meghívtak már a csapattársak. Karácsonykor Roma Flóra családjával leszek, szilveszterkor pedig Erdős Zsófiékkal bulizok.
Forrás: szon.hu
Nem vitás, nagy fogás volt Debora Ribeiro Araujo szerződtetése. A Belo Horizontéból induló brazil hölgy augusztusban landolt, azóta kirobbanthatatlan tagja a Fatum-Nyírsuli-NRK élvonalbeli női röplabdacsapatának. A mosoly szinte soha nem hervad le az arcáról, nem úgy az ellenfelek orcájáról, amikor a – korábban négy évig az Egyesült Államokban tanuló és játszó – dél-amerikai bombázó keze ütésre lendül. Mármint a mérkőzéseken. Egyébként ártatlan báránynak tűnik, aki december 23-án ünnepli huszonharmadik születésnapját – jókora távolságra az édes otthontól. Isten éltessen, Debora!
Meglepte, amikor kiderült, hogy Magyarországra hívják játszani?
Debora Ribeiro Araujo: Nagyon, de boldogan fogadtam, hogy adódott ez a lehetőség. Egyik ismerősömön keresztül érkezett a nyíregyházi klub ajánlata, és nem sokat agyaltam rajta. Persze, némi félsz volt bennem, de reméltem, sokan beszélnek angolul, így nem lesz semmi gond.
Tudott valamit az országról?
Debora Ribeiro Araujo: Nem sokat, mondjuk Budapestről hallottam már. Először vagyok Európában, számomra minden új.
Mit a legnehezebb megszoknia?
Debora Ribeiro Araujo: A kommunikáció a legrázósabb. Egyébként nem szeretem a hideget, de ki lehet bírni. Az USA-ban egy ideig Nebraska államban játszottam, ott sincs éppen meleg. Sokkal jobban élveztem, amikor Kaliforniában röplabdáztam és tanultam, az nagyon tetszett, mert állandóan sütött a nap.
Mi tetszik leginkább Magyarországban?
Debora Ribeiro Araujo: Szeretem az itteni embereket, és magyar ételeket. A leveseket, legfőképpen pedig a töltött káposztát. A pálinka sem rossz…
A nyelvvel hogy boldogul?
Debora Ribeiro Araujo: Hú, nem egyszerű. Néhány szót azért már megtanultam: egészségedre, köszönöm, meg azokat a kifejezéseket, ami a játékhoz feltétlen szükséges.
Ahogy augusztusban megérkezett, másnap máris edzésbe állt. Egyébként is azt tartják Önről, hogy vidám, igazi csapatember. Ilyen könnyen alkalmazkodik? Pedig nem lehetett könnyű annak, aki eddig a világ másik felén élt…
Debora Ribeiro Araujo: Szerencsésre mindig könnyen tudtam alkalmazkodni, ezzel sosem volt problémám. Nem találok benne semmi különöset, hogy edzeni kell, élvezem, amit csinálok, számomra természetes, hogy minél hamarabb felvegyem a ritmust az új helyen. Na és nyilván ezért hívtak ide.
Belo Horizonte több, mint öt millió lakosú metropolis, és játszott az Egyesült Államokban is. Ezek után milyen egy olyan kisvárosban élni, mint Nyíregyháza?
Debora Ribeiro Araujo: Amerikában is akadnak nyugodt helyek. Nebraskában is kisvárosban laktam, ez egyáltalán nem szokatlan nekem, Igaz, otthon tényleg nagy a nyüzsgés, de én mindkét életformát kedvelem. Ahol kevesebben élnek, mint Nyíregyházán is, ott tapasztalatom szerint közvetlenebbek, barátságosabbak az emberek, a nagyvárosban pedig több a szórakozási lehetőség. a lényeg, hogy jö legyen a közeg.
A magyar bajnokság színvonalát milyennek ítéli?
Debora Ribeiro Araujo: Nekem jó a véleményem, bár bonyolult lenne összehasonlítani a brazil bajnoksággal. A legnagyobb különbség, hogy odahaza sokkal több csapat és játékos van, Belo Horizontéban például négy első osztályú klub működik, amelyekbe nehéz beférni. Magyarországon is találkoztam erős ellenfelekkel, de csak azt tudom mondani, amit láttam, nálunk azt hiszem, jóval népszerűbb a sportág.
Elképzelhető, hogy hosszabb ideig marad Nyíregyházán?
Debora Ribeiro Araujo: Szívesen maradok, ha igényt tartanak rám. Jobbak az anyagi lehetőségek, mint Brazíliában, és jól érzem magam. Otthon a futballba öntik a pénzt, az érdekli leginkább a nézőket.
Na, ha már foci… Nem ment ki valamelyik világbajnoki mérkőzésre Belo Horizontéban? No és a brazilok hogyan élték meg a válogatott leszereplését hazai pályán?
Debora Ribeiro Araujo: Nem voltam kint egy meccsen sem. Hát, nagyon szomorúak voltak az emberek, abszolút nem ezt várták.
Összeszorul a szíve, hogy a karácsonyt a hazájától több ezer kilométeres távolságra kénytelen tölteni?
Debora Ribeiro Araujo: Néha, igen. Most különösen, hogy jönnek az ünnepek. Hiányzik a család, a szüleim, a két fiú testvérem. Ez ötödik év, hogy nem leszek velük ilyenkor, Amerikából sem tudtam egyszer sem hazautazni.
Azért érdekes lehet, hogy Brazíliában nem kell nagykabát ebben az időszakban sem…
Debora Ribeiro Araujo: Na, igen. Odaát 19-20 fok van decemberben, legalábbis, ahol mi élünk, viszont sokat esik az eső. Amúgy minden úgy történik, mint máshol: nagy fát állítunk, megajándékozzuk egymást. A főmenű malacsült, ez a bevett szokás.
Nyugtasson meg, hogy itt sem hagyják magára…
Debora Riberiro Araujo: Jaj, dehogy. Meghívtak már a csapattársak. Karácsonykor Roma Flóra családjával leszek, szilveszterkor pedig Erdős Zsófiékkal bulizok.
Forrás: szon.hu
