Az élet olykor kegyetlen, Van, mikor, ha megfeszülsz, felszántod a pályát – akkor sem sikerül semmi. Nos, valahogy így járt a Fatum-Nyíregyháza élvonalbeli női röplabdacsapata a bajnoki negyeddöntőben, A Békéscsaba elleni, egyik fél három győzelméig tartó párharcot úgy bukta el, hogy mindannyiszor sansza volt a sikerre.
Mintha minden összeesküdött vona a Fatum-Nyíregyháza ellen a Békéscsabával vívott párharcban.
Az élet olykor kegyetlen. Van, mikor ha megfeszülsz, felszántod a pályát – akkor sem sikerül semmi. Nos, valahogy így járt a Fatum-Nyíregyháza élvonalbeli női röplabdacsapata a bajnoki negyeddöntőben. A Békéscsaba elleni, egyik fél három győzelméig tartó párharcot úgy bukta el, hogy mindannyiszor sansza volt a sikerre.
A szabolcsiak egy összecsapást sem tudtak megnyerni, holott – utólag ez már legfeljebb vigasznak jó – abszolút nem tűntek rosszabbnak a riválisnál. Csakhogy, amíg a kritikus pillanatokban rendre megremegtek a kezek, a túloldalon nem ismertek kíméletet. Elég csak az elátkozott negyedik szettekre utalni. Mindhárom találkozó eme periódusában a nyíregyháziak uralták a terepet. Megesett hogy öt ponttal vezettek, hajszál választotta el őket az áttöréstől. Aztán… Mégis hoppon maradtak. Tény ami tény a csütörtök esti, több mint kétórás csabai fellépésen 1:2-es állásnál ismét kézzelfogható közelségbe került a diadal esélye, de a sors kegyetlen játékot űzött a vendégekkel. A venezuelai Carolina Nelmaira Valdez térdsérülést szenvedett, a légiós hiánya pedig végzetesnek bizonyult. Ezt már nem bírta el a gárda.
– Azt gondolom, valamiért így kellett történnie – taglalta Kőhalmi Richárd, a Fatum-Nyíregyháza edzője. – Ha nem is az egész párharc, de legalább egy meccs megnyerése úgymond kijárt volna nekünk. Tudom ilyen nem létezik, az érdemek mit sem számítanak akkor, amikor az összképet, az eredményt nézzük, de megdolgoztunk azért, hogy ennyire szorosan alakultak a mérkőzések. Csak éppen rosszul jöttünk ki belőle. A lányok mindent megtettek, rendkívül közel álltak ahhoz, hogy átlépjenek egy határt, szépen teljesítettek, erre az utolsó mérkőzés negyedik szettjében bekövetkezett az, ami már tényleg balszerencse. Mintha minden összeesküdött volna ellennünk… A legponterősebb ember elvesztése a döntő pillanatokban természetesen megzavarta a csapatot. Lehet, azon elmélkedni, hogy mindenre, így erre is fel kell készülni, csakhogy ezt könnyű mondani, belülről megélni egészen más, egyáltalán nem ennyire egyszerű. Ettől függetlenül meccsben maradtunk, sajnos, a végjátékban felőrlődtünk.
A folytatás? A nyíregyháziak az 5-8 helyért vívott küzdelemben lesznek érdekeltek, ami újabb két különcsatát jelent. Előbb a Gödöllő–Jászberény párharc vesztesével tusakodnak – a papírforma szerint utóbbi gárda várhat rájuk. Ez még odébb van, egyelőre fontosabb teendők akadnak. Kérdés például, mennyire súlyos Valdez állapota, akinek Békéscsabán komoly fájdalmai voltak. A klub külön pechje, hogy a légiósokkal nincs szerencséje. Bár a brazil Debora Ribeiro Araujo valamennyi összecsapáson szerepelt, a kubai Aguleira idő előtt kidőlt, most pedig a január végén érkezett, és gyorsan beilleszkedő dél-amerikai ütő esett ki, ráadásul a létező legrosszabbkor.
Ekkora pechsorozatra valóban nehéz szavakat találni. Momentán Kőhalmi Richárd is csupán a legfontosabb teendőkre koncentrál.
– Nyalogatjuk sebeinket, kórház, orvosok és egyebek adják most a programot. A hétvégére pihenőt kaptak a játékosok, mindenkinek meg kell emészteni a fejleményeket, aztán majd meglátjuk, hogy alakul…
Forrás: szon.hu
Az élet olykor kegyetlen. Van, mikor ha megfeszülsz, felszántod a pályát – akkor sem sikerül semmi. Nos, valahogy így járt a Fatum-Nyíregyháza élvonalbeli női röplabdacsapata a bajnoki negyeddöntőben. A Békéscsaba elleni, egyik fél három győzelméig tartó párharcot úgy bukta el, hogy mindannyiszor sansza volt a sikerre.
A szabolcsiak egy összecsapást sem tudtak megnyerni, holott – utólag ez már legfeljebb vigasznak jó – abszolút nem tűntek rosszabbnak a riválisnál. Csakhogy, amíg a kritikus pillanatokban rendre megremegtek a kezek, a túloldalon nem ismertek kíméletet. Elég csak az elátkozott negyedik szettekre utalni. Mindhárom találkozó eme periódusában a nyíregyháziak uralták a terepet. Megesett hogy öt ponttal vezettek, hajszál választotta el őket az áttöréstől. Aztán… Mégis hoppon maradtak. Tény ami tény a csütörtök esti, több mint kétórás csabai fellépésen 1:2-es állásnál ismét kézzelfogható közelségbe került a diadal esélye, de a sors kegyetlen játékot űzött a vendégekkel. A venezuelai Carolina Nelmaira Valdez térdsérülést szenvedett, a légiós hiánya pedig végzetesnek bizonyult. Ezt már nem bírta el a gárda.
– Azt gondolom, valamiért így kellett történnie – taglalta Kőhalmi Richárd, a Fatum-Nyíregyháza edzője. – Ha nem is az egész párharc, de legalább egy meccs megnyerése úgymond kijárt volna nekünk. Tudom ilyen nem létezik, az érdemek mit sem számítanak akkor, amikor az összképet, az eredményt nézzük, de megdolgoztunk azért, hogy ennyire szorosan alakultak a mérkőzések. Csak éppen rosszul jöttünk ki belőle. A lányok mindent megtettek, rendkívül közel álltak ahhoz, hogy átlépjenek egy határt, szépen teljesítettek, erre az utolsó mérkőzés negyedik szettjében bekövetkezett az, ami már tényleg balszerencse. Mintha minden összeesküdött volna ellennünk… A legponterősebb ember elvesztése a döntő pillanatokban természetesen megzavarta a csapatot. Lehet, azon elmélkedni, hogy mindenre, így erre is fel kell készülni, csakhogy ezt könnyű mondani, belülről megélni egészen más, egyáltalán nem ennyire egyszerű. Ettől függetlenül meccsben maradtunk, sajnos, a végjátékban felőrlődtünk.
A folytatás? A nyíregyháziak az 5-8 helyért vívott küzdelemben lesznek érdekeltek, ami újabb két különcsatát jelent. Előbb a Gödöllő–Jászberény párharc vesztesével tusakodnak – a papírforma szerint utóbbi gárda várhat rájuk. Ez még odébb van, egyelőre fontosabb teendők akadnak. Kérdés például, mennyire súlyos Valdez állapota, akinek Békéscsabán komoly fájdalmai voltak. A klub külön pechje, hogy a légiósokkal nincs szerencséje. Bár a brazil Debora Ribeiro Araujo valamennyi összecsapáson szerepelt, a kubai Aguleira idő előtt kidőlt, most pedig a január végén érkezett, és gyorsan beilleszkedő dél-amerikai ütő esett ki, ráadásul a létező legrosszabbkor.
Ekkora pechsorozatra valóban nehéz szavakat találni. Momentán Kőhalmi Richárd is csupán a legfontosabb teendőkre koncentrál.
– Nyalogatjuk sebeinket, kórház, orvosok és egyebek adják most a programot. A hétvégére pihenőt kaptak a játékosok, mindenkinek meg kell emészteni a fejleményeket, aztán majd meglátjuk, hogy alakul…
Forrás: szon.hu
