A Fatum-Nyírsuli-NRK élvonalbeli női röplabdacsapata úgy bukta el az MTK elleni párharcot, hogy fabatkányival sem tűnt rosszabbnak ellenfelénél. Sőt…
A Fatum-Nyírsuli-NRK edzője értetlenül áll a végeredmény, a mutatott teljesítmény előtt.
A Fatum-Nyírsuli-NRK élvonalbeli női röplabdacsapata úgy bukta el az MTK elleni párharcot, hogy fabatkányival sem tűnt rosszabbnak ellenfelénél. Sőt… Még inkább elkeserítő, hogy az első összecsapáson csaknem padlóba döngölt fővárosiakkal szemben elbaltázta a második, idegenbeli partit, holott meglehetősen nagy sansz mutatkozott a külön csata kipipálására. A feketeleves pedig vasárnap következett, amikor a harmadik, döntő találkozón is térdre kényszerült a nyíregyházi együttes, ráadásul a bujtosi csarnokban. A következmény: az ötödik helyett a hetedik helyért küzdhet a szezon záróakkordjaként, mégpedig a Kaposvárral.
– Egyet aludva a meccsre, semmivel nem lettem okosabb – fogalmazott Balázs István, a Fatum-Nyírsuli-NRK edzője. – Továbbra is értetlenül állok a végeredmény, és a mutatott teljesítmény előtt. Változatlanul nincs magyarázatom rá, hogy nyolc nap alatt hogyan fordulhatott ekkorát a világ? A párharc első mérkőzésén a szezon egyik legjobb produkcióját bemutatva nyertük, majd Budapesten, nagy akarással és lelki tartással, rendkívül szoros játszmákban veszítettünk, leginkább koncentráció és a hatékonyság hiánya miatt, így egyenlített az MTK. És akkor itt van sok kérdőjellel a harmadik meccs…
Miként arról korábban beszámoltunk Savic Bernadettet és Janetka Vivient családi gyász sújtotta, ugyanakkor a társak halvány előadását még nehezebb megemészteni a szakvezetőnek.
– Még az öltözőben, a taktikai megbeszélés során sem tapasztaltam semmi jelét annak, hogy ez lesz a vége – elmélkedett a tanácstalan Balázs István. – Két játékos csendessége, magánya a gyász miatt érthető, adott a helyzetben ők tették a dolgukat. A többiek viszont onnan kezdve, hogy beléptek a küzdőtérre akaratgyengék, motiválatlanok, görcsösek, tompák voltak, gyenge teljesítményt nyújtottak ezen a nagyon fontos mérkőzésen. Így az ellenfél legjobb, legponterősebb játékosa, Dégi Barbara nélkül is megérdemelten győzött. Az a csapat, amely a játék egyetlen elemében sem tud ellenfele fölé nőni, és játszmánként saját erejéből csak 11-12 pontra képes, nem nyerhet mérkőzést. Továbbra is ott van bennem a kérdőjel, mi történhetett? Miért nyújtott a csapat ilyen mérhetetlenül gyenge teljesítményt hazai pályán, saját közönsége előtt?
Forrás: szon.hu
A Fatum-Nyírsuli-NRK élvonalbeli női röplabdacsapata úgy bukta el az MTK elleni párharcot, hogy fabatkányival sem tűnt rosszabbnak ellenfelénél. Sőt… Még inkább elkeserítő, hogy az első összecsapáson csaknem padlóba döngölt fővárosiakkal szemben elbaltázta a második, idegenbeli partit, holott meglehetősen nagy sansz mutatkozott a külön csata kipipálására. A feketeleves pedig vasárnap következett, amikor a harmadik, döntő találkozón is térdre kényszerült a nyíregyházi együttes, ráadásul a bujtosi csarnokban. A következmény: az ötödik helyett a hetedik helyért küzdhet a szezon záróakkordjaként, mégpedig a Kaposvárral.
– Egyet aludva a meccsre, semmivel nem lettem okosabb – fogalmazott Balázs István, a Fatum-Nyírsuli-NRK edzője. – Továbbra is értetlenül állok a végeredmény, és a mutatott teljesítmény előtt. Változatlanul nincs magyarázatom rá, hogy nyolc nap alatt hogyan fordulhatott ekkorát a világ? A párharc első mérkőzésén a szezon egyik legjobb produkcióját bemutatva nyertük, majd Budapesten, nagy akarással és lelki tartással, rendkívül szoros játszmákban veszítettünk, leginkább koncentráció és a hatékonyság hiánya miatt, így egyenlített az MTK. És akkor itt van sok kérdőjellel a harmadik meccs…
Miként arról korábban beszámoltunk Savic Bernadettet és Janetka Vivient családi gyász sújtotta, ugyanakkor a társak halvány előadását még nehezebb megemészteni a szakvezetőnek.
– Még az öltözőben, a taktikai megbeszélés során sem tapasztaltam semmi jelét annak, hogy ez lesz a vége – elmélkedett a tanácstalan Balázs István. – Két játékos csendessége, magánya a gyász miatt érthető, adott a helyzetben ők tették a dolgukat. A többiek viszont onnan kezdve, hogy beléptek a küzdőtérre akaratgyengék, motiválatlanok, görcsösek, tompák voltak, gyenge teljesítményt nyújtottak ezen a nagyon fontos mérkőzésen. Így az ellenfél legjobb, legponterősebb játékosa, Dégi Barbara nélkül is megérdemelten győzött. Az a csapat, amely a játék egyetlen elemében sem tud ellenfele fölé nőni, és játszmánként saját erejéből csak 11-12 pontra képes, nem nyerhet mérkőzést. Továbbra is ott van bennem a kérdőjel, mi történhetett? Miért nyújtott a csapat ilyen mérhetetlenül gyenge teljesítményt hazai pályán, saját közönsége előtt?
Forrás: szon.hu
