Ez kemény, szinte elviselhetetlen – jegyezte meg Helebrandt Máté nagy sóhaj közepette, miközben a szerkesztőség légkondicionált tárgyalójában lehuppant a székre. Márpedig ha ő mondja, biztosan úgy van.
Kvangdzsuban, az Universiadén a londoni olimpiához volt hasonlítható a hangulat.
– Ez kemény, szinte elviselhetetlen – jegyezte meg Helebrandt Máté nagy sóhaj közepette, miközben a szerkesztőség légkondicionált tárgyalójában lehuppant a székre. Márpedig ha ő mondja, biztosan úgy van. Egyrészt a Nyíregyházi Sportcentrum válogatott gyaloglója igencsak edzett, másrészt egy hete tért haza a dél-koreai Kvangdzsuból, amely az Universiadének adott otthont. Ami a klímát illeti, az is nagy kihívást jelentett.
Szinte elviselhetetlen
– Nem is a meleggel volt gond, hiszen „csak” harminc-harminckét fok volt – kezdte élménybeszámolóját Helebrandt Máté. – A magas páratartalom azonban szinte elviselhetetlen volt az európai sportolók számára. Ráadásul mindenhol, még a legkisebb boltban is volt légkondi, ezért orvosi javaslatra mindig volt nálunk melegítőfelső, hogy ha hosszabb ideig időztünk valahol, akkor meg ne fázzunk. És ez még nem volt elég, szinte állandóan esett az eső. Erre felkészültünk, hiszen ez a hónap a legcsapadékosabb arrafelé, én is vittem három esőkabátot. Szinte minden nap háromszor áztam el tetőtől talpig.
Miként arról már beszámoltunk, a Nyíregyházi Főiskola hallgatója a negyedik helyen ért célba a húsz kilométeres gyaloglásban, mégpedig ismét a riói olimpiai szintidején belüli eredménnyel.
A verseny utáni beszámolónkban már megírtuk, hogy hamar két bolyra szakadt a mezőny, Máté a másodikban maradva fokozatosan jött fel, és ért negyedikként célba.
Így utólag vajon nem döntött rosszul, hogy nem az élbollyal próbálkozott?
– Úgy gondolom, hogy nem – kezdte válaszát a felvetésre Pokrovenszki József tanítványa. – A klímához képest remek erőben voltam, ám ki tudja, hogy végződik a verseny, ha az elején én is erősen kezdek. Ezért maradtam a második társasággal, és aztán tudtam fokozni a tempót. Az élbolyban többen túlvállalták magukat, őket meg tudtam előzni. A célba ötödikként értem, ám az előttem beért versenyzőt kizárták. Akkor villant be, hogy negyedik vagyok, és akár érem is lehetett volna. Aztán ezt gyorsan elhessegettem, mert a bronzérmest nem tudtam volna beérni.
– Elégedett vagyok az eredménnyel és a helyezéssel. A tizennegyedik legjobb idővel érkeztem Kvangdzsuba, ez alapján már a nyolc közé kerülésnek is örültem volna.
A férfi gyaloglók versengése alatt csak úgy repkedtek a lapok, a szúrós szemű bírák egymás után osztották a figyelmeztetéseket, és többeket is kizártak. Máténak is kétszer villant a sárga.
– Az ilyen figyelmeztetések gyakoriak a versenyeken, ezzel nincs gond. Az már nem volt kellemes, hogy a nyolcadik kilométernél megkaptam a második intést. Akkor kezdtem elhúzni a bolytól, egyedül gyalogoltam, ezért szúrhattak ki. A két lap viszont nem tett jót, mert azért a kelleténél jobban kellet figyelnem arra, hogy ne kövessek el végzetes technikai bakit. Szerencsére sikerült – lapozott tovább Máté.
Megtapsolták a többiek
A verseny estéjén a magyar csapat szálláshelyén mindig köszöntötték az aznapi indulókat, Mátét is megtapsolták a csapattársak, ami jól esett a nyíregyházi versenyzőnek. Az égi áldás már kevésbé, márpedig nap mint nap találkozott ezzel. A verseny után délelőttönként tréningezett, délután pedig szurkolt az éppen versenyző honfitársainak. Szabadidős programot egy kirándulás jelentett, amikor egy templomot nézhettek meg. A kétmilliós Kvangdzsu egyébként meglehetősen ingerszegény volt, Máté szerint nem kínált sok látnivalót.
Öt, majd tíz kilométer
Az Unversiade viszont parádés volt; mivel Máté a londoni olimpián is részt vett, volt összehasonlítási alapja. Szerinte a versenyszámok, a körítés alapján egy kis olimpiát rendeztek a dél-koreaiak.
A tervek szerint a hazautazást rövid pihenő követte volna. Ez megcsúszott, hiszen a hétvégén a Honvéd Kupán öt kilométeren áll rajthoz a nyíregyházi válogatott. Szeptember elején jön még a Szuperliga és a csapatbajnokság döntője tíz kilométeren, aztán következik egy kis pihenő. Aztán már riói felkészülés kezdődik.
Spagetti, saláta és pizza
A kajával sokaknak meggyűlt a bajuk. A kínálat rendben volt, ám a húsok íze, elkészítési módja többeknek nem volt ínyére.
Máténak sem, így aztán zömében saláta, gyümölcs, spagetti és pizza volt a menü. Utóbbi kettőt aligha nevezhetjük ázsiai specialitásnak…
Forrás: szon.hu
– Ez kemény, szinte elviselhetetlen – jegyezte meg Helebrandt Máté nagy sóhaj közepette, miközben a szerkesztőség légkondicionált tárgyalójában lehuppant a székre. Márpedig ha ő mondja, biztosan úgy van. Egyrészt a Nyíregyházi Sportcentrum válogatott gyaloglója igencsak edzett, másrészt egy hete tért haza a dél-koreai Kvangdzsuból, amely az Universiadének adott otthont. Ami a klímát illeti, az is nagy kihívást jelentett.
Szinte elviselhetetlen
– Nem is a meleggel volt gond, hiszen „csak” harminc-harminckét fok volt – kezdte élménybeszámolóját Helebrandt Máté. – A magas páratartalom azonban szinte elviselhetetlen volt az európai sportolók számára. Ráadásul mindenhol, még a legkisebb boltban is volt légkondi, ezért orvosi javaslatra mindig volt nálunk melegítőfelső, hogy ha hosszabb ideig időztünk valahol, akkor meg ne fázzunk. És ez még nem volt elég, szinte állandóan esett az eső. Erre felkészültünk, hiszen ez a hónap a legcsapadékosabb arrafelé, én is vittem három esőkabátot. Szinte minden nap háromszor áztam el tetőtől talpig.
Miként arról már beszámoltunk, a Nyíregyházi Főiskola hallgatója a negyedik helyen ért célba a húsz kilométeres gyaloglásban, mégpedig ismét a riói olimpiai szintidején belüli eredménnyel.
A verseny utáni beszámolónkban már megírtuk, hogy hamar két bolyra szakadt a mezőny, Máté a másodikban maradva fokozatosan jött fel, és ért negyedikként célba.
Így utólag vajon nem döntött rosszul, hogy nem az élbollyal próbálkozott?
– Úgy gondolom, hogy nem – kezdte válaszát a felvetésre Pokrovenszki József tanítványa. – A klímához képest remek erőben voltam, ám ki tudja, hogy végződik a verseny, ha az elején én is erősen kezdek. Ezért maradtam a második társasággal, és aztán tudtam fokozni a tempót. Az élbolyban többen túlvállalták magukat, őket meg tudtam előzni. A célba ötödikként értem, ám az előttem beért versenyzőt kizárták. Akkor villant be, hogy negyedik vagyok, és akár érem is lehetett volna. Aztán ezt gyorsan elhessegettem, mert a bronzérmest nem tudtam volna beérni.
– Elégedett vagyok az eredménnyel és a helyezéssel. A tizennegyedik legjobb idővel érkeztem Kvangdzsuba, ez alapján már a nyolc közé kerülésnek is örültem volna.
A férfi gyaloglók versengése alatt csak úgy repkedtek a lapok, a szúrós szemű bírák egymás után osztották a figyelmeztetéseket, és többeket is kizártak. Máténak is kétszer villant a sárga.
– Az ilyen figyelmeztetések gyakoriak a versenyeken, ezzel nincs gond. Az már nem volt kellemes, hogy a nyolcadik kilométernél megkaptam a második intést. Akkor kezdtem elhúzni a bolytól, egyedül gyalogoltam, ezért szúrhattak ki. A két lap viszont nem tett jót, mert azért a kelleténél jobban kellet figyelnem arra, hogy ne kövessek el végzetes technikai bakit. Szerencsére sikerült – lapozott tovább Máté.
Megtapsolták a többiek
A verseny estéjén a magyar csapat szálláshelyén mindig köszöntötték az aznapi indulókat, Mátét is megtapsolták a csapattársak, ami jól esett a nyíregyházi versenyzőnek. Az égi áldás már kevésbé, márpedig nap mint nap találkozott ezzel. A verseny után délelőttönként tréningezett, délután pedig szurkolt az éppen versenyző honfitársainak. Szabadidős programot egy kirándulás jelentett, amikor egy templomot nézhettek meg. A kétmilliós Kvangdzsu egyébként meglehetősen ingerszegény volt, Máté szerint nem kínált sok látnivalót.
Öt, majd tíz kilométer
Az Unversiade viszont parádés volt; mivel Máté a londoni olimpián is részt vett, volt összehasonlítási alapja. Szerinte a versenyszámok, a körítés alapján egy kis olimpiát rendeztek a dél-koreaiak.
A tervek szerint a hazautazást rövid pihenő követte volna. Ez megcsúszott, hiszen a hétvégén a Honvéd Kupán öt kilométeren áll rajthoz a nyíregyházi válogatott. Szeptember elején jön még a Szuperliga és a csapatbajnokság döntője tíz kilométeren, aztán következik egy kis pihenő. Aztán már riói felkészülés kezdődik.
Spagetti, saláta és pizza
A kajával sokaknak meggyűlt a bajuk. A kínálat rendben volt, ám a húsok íze, elkészítési módja többeknek nem volt ínyére.
Máténak sem, így aztán zömében saláta, gyümölcs, spagetti és pizza volt a menü. Utóbbi kettőt aligha nevezhetjük ázsiai specialitásnak…
Forrás: szon.hu
